LOSONC VÉGROMLÁSA ZONGORÁRA

Borzó Miksa: Losonc végromlása   zongorára

Losoncz végromlása története. Az 1849.évi augusztus 8-án Losoncz városa az oroszok általi feldulásának 50 éves évfordulójára. Losoncz városa nemes városi tanácsának ajánlva.

Előszó: A magyar zeneirodalom csak kevés olyan harczi dalt tudott megörökíteni, amely az 1848-49 szabadságharcz napjaiban termett, vagy amelyet akkori zenekarvezetők csináltak.

Ilyen ritkaság a ˝Losoncz végromlása˝,a melyet BORZÓ MIKSA az 1848-49-iki gömörvármegyei karmester szerzett, annak a rettenetes képnek a hatása altt, amelyet rá a felgyujtott Losoncz égése tett. Borzó Miksa, akinek magának is volt hára Losonczon, összes butoraiból semmit sem tudott megmenteni. Egy kopott, régi hegedűt kapva hóna alá, ugy menekült a szomszédos guszonai erdőbe; s ott nyomban szerezte a remek dalt, melyet aztán zenekara is betanult s több csatában lelkesültek hatalmas hangjai mellett dicső honvédeink.

Losonczot Graber orosz tábornok tudvalevőleg azért gyujtatta föl, mert 1849, augusztus 7-én, két vakmerő nemzetőr az ottani koronakéváházban Petrovszky herczeg drudás századost és még két más tisztett legyilkolt. Egy Fábry Zsuzsa nevezetű kofa aztán a tiszteket még ruháiktól is megfosztotta s ugy temeték el őket, koporsó nélkül. Ez annyira föllázitotta Grabert, hogy egymásután két cserkesz ezrednek engedett szabad prédálást Losoncz városában, ezután nyolcz helyen dobatott üszköt a háztetőkre. Aztán, a két nemzetőrrel és Fábry Zsuzsival, körmeikkel kapartatta ki az orosz tiszteket, noha a cserencsétlenek a rekkenő forróságban, meg a borzalmas hullaszagtól többször is elájultak. Borzónak klaszikusan remek nótája a szó teljes értelmében festi ezeket a rémes jeleneteket, s öt részből áll: ELSŐ részében valóságos művészi hangfestéssel jelzi hogy az ázsiai cserkesz lovasság halk trombitaszóval indul.

A MÁSODIK rész tompa morajjal jelzi hogy a cserkeszek támadnak s a lakósság rémülten menekül az erdő felé.

A NEGYEDIKben halljuk a lovasság zárt sorainak csattogó döbörgését, az ÖTÖDIK pedig halottszomorú elhaló hangon jelzi, mikor a kirabolt városból elvonul a tönkre ment nép. Jellemző különösen a félrevert harangok kongása, a gyermekek és asszonyok jajveszéklése és a sivitó golyóknak a G-huron való remek és páratlan utánzása. Eredeti, hogy az orosz ágyuk dörgését a bőgő hátán jelezték, nagyot, tompát ütve a kézzel rája. A czimlapon látható egykori rajz azt a jelenetet tünteti föl, midőn a losonczi koronakávéház előtt a cserkesz lovasság Borzó bandáját űzte. Régen feledésbe ment ez a remek nóta, és teljes három évi fáradságos kutatásába került Markó Miklós hirlapirónak a czigányzenészek albuma ismert nevű szerkesztőjének, mig ezt a czigányzenekar vezetőktől megszerezte és czégünket a mű kiadására megnyerte.

Szabadságharczunk 50 éves fordulóján azt hisszük nem adhatunk kedvesebb karácsonyi ajándékot lelkes hontársainknak, ennél a páratlanul szép dalnál, melyet jeles zenészeink Radics Béla és Rácz Pali is mindig viharos tetszés mellett játszanak.

Budapest, 1898 karácsony idején. Rózsavölgyi és társa