|
Előszó
Jó 30 éve találkoztam elıször a magánének tankönyvekkel, Concone, Lütgen, Vaccai
énekiskoláival és feltőnt a hangszeres iskolákkal való hasonlóságuk illetve
különbözıségük. Itt is különbözı zenei és ritmikai feladatok sorjáznak valamilyen
rendszer szerint, de ’levegınyi’ adagokban (tán csak az oboaetődöknél találni
hasonlót…). Ezek között megtalálható a kellemes, szinte elıadási darab, vagy ária szerő
dallam ugyanúgy, mint a száraz, skálaetőd szerő, szekvenciális gyakorlat.
Talán legnagyobb különbség - a szokványos hangszeres etődökkel szemben - a kíséret
meglétében van, illetve (a már említett) a viszonylag rövid, természetes dinamikát
alkalmazó motívumokban. A kíséret nem bonyolult, nincsenek ellenszólamok, hanem egy
támogató alapot adnak, amely segíti a szólam pontos lejátszását a szerényebb képességő
növendékeknek is.
Tulajdonképpen e két tulajdonság volt az, amely kíváncsivá tett, hogy hogyan mőködnek
ezek hangszeren. A rezesek régen használják a cantilenákat hangképzésre, miért ne
lehetne ez hasznos más hangszeren is?
Tudom, hogy sokan úgy vélik, hogy a furulyán / blockflötén eredeti, mőveket kell
játszani, ami kizárja a klasszika és romantika világát. Ugyanakkor véleményem szerint
a zeneiskolában egy átfogó képet kell/ene nyújtanunk a zenetörténet korszakairól és
zenei világáról. Ez természetszerően hozza magával az átiratok létét, szükségességét.
Az összes egyéb hangszeren is bıven használnak átiratokat, miért zárkózik el ez ellen a
furulyások egy része? - nem az eredeti mővek helyett, hanem mellette…
Ebben a sorozatban ezekbıl az énekgyakorlatokból, vocalisokból adok közre néhányat,
válogatva a dallamosabbak közül. Ezek egy részét transzponálni kellett, hogy
kényelmesebben beleférjenek a furulya hangterjedelmébe, másrészt kicsit igazítani a
furulya hangszerszerőségéhez. Ezek a gyakorlatban a hangadást szolgáló elıjátékok,
illetve néhány lassú befejezés húzása volt. Ugyancsak néhány helyen kicsit vékonyítani
kellett a kíséreten, hogy a zongora ne fedje el a furulyát. Ezeket az ’orig. in’, és ’arr.’
megjegyzésekkel jeleztem.
A különbözı források eltérı mértékben tüntették fel az elıadási jeleket, volt ahol szinte
minden hang, motívum megkapta a feladatát, míg máshol mindent az elıadóra bíztak. E
két végletet igyekeztem közös nevezıre hozni, és az általam fontosnak tartott jelekkel az
illetı darab karakterét kiemelni. Természetesen ezek részemrıl javaslatok, amelyet
úgyis az elıadó - illetve tanára hagy jóvá, illetve bírál felül. Ugyanakkor felhívnám a
figyelmet a természetes dinamika alkalmazására!
Budapest, 2022. február
Bekényi József
|
