A VONÓSNÉGYES EGYKOR ÉS MA

Devich Sándor, aki egy negyed évszázadon jelenleg is a Zeneakadémia kamarazene-tanára, összefoglalta a vonósnégyes­játék műhelytitkait. Szándékát így fogalmazza meg: „... hogy valamilyen for­mába öntsem mindazt, amit negyedszázad folyamán tanultam, felszívtam, gyűjtöttem, kitaláltam, kiharcoltam, tapasztaltam, átéltem, amiben hiszek -és amiben talán csalódtam. Hogy beszélhessek mesterségemről: a zenéről, vonósnégyesről. Hogy választ adjak magamnak néhány saját kérdésemre úgy, hogy abból más is tanuljon, és hogy válaszoljak mások kérdéseire úgy, hogy abból én is okuljak. Mindenekelőtt arra, hogy 'mit tudtok (mit kell még nektek) annyit dolgozni', 'minek már nektek próbálni?' Mesterségünk (hivatá­sunk) 'titkaiba' kívánom beavatni az azokra kíváncsi, kottát lehetőleg olvasó, vonósnégyest szívesen hallgató(még jobb, ha maga is játszó) ismerős és isme­retlen barátaimat."

Egy klasszikus műfaj klasszikus képviselője vall ars poeticájáról és a vonós­négyes-játék oktatásában szerzett tapasztalatairól. Könyvével a zenebarátok, hangverseny-látogatók valamennyi nemzedékének figyelmére számít.