HULLÓ LEVÉL,SÁRGA LEVÉL -REGÉNYES EMLÉKEZÉS EGY MAGYAR DALKÖLTŐRE

CSONGOR GYŐZŐ Szegeden született 1915. február 27-én, szülővárosa javáért dolgozó, áldozatos életű generáció ne­gyedik tagjaként. Biológus tanár, három egyetemen, Szegeden, Kolozsvárott, s Debrecenben tanította tudományos fokon a botanikát, azonban mindig hű maradva szülővárosa hagyományaihoz. A Klau­zál, későbbi Radnóti gimnáziumból ju­tott a „sokablakos ház"-ba (Móra Ferenc Múzeum), s került Tömörkény s Móra szellemi közelségébe. Pályán 30 évet töl­tött, s mint muzeológus, munkássága a természettudományoktól a humán tudo­mányokig, a szépirodalomig áthajló szé­les ívben terjedt ki. Számos tanulmánya napilapokban, folyóiratokban jelent meg. Kiállításokat rendezett, előadója legkülönbözőbb téma­köröknek (flórakutatás, természetvédelem, babonák és kuruzslás elleni küzdelem, munkásmozgalom, helytörténet stb.). Több mint másfélezer előadása mellett példamutató a gyűjtőmunkája (könyvek, érmek, mu­zeális ritkaságok stb). Szemére vetették, szétforgácsolja idejét, poli­hisztornak tartották. Önmagáról így vélekedett: „... gazdag városban éltem a szegények életét, fölkészültségemhez, adottságaimhoz képest többre is vihettem volna, ha életkörülményeim kedvezőbbek..."

Főbb kitüntetései: Munka Érdemrend ezüst fokozat          1974.

„Szegedért" emlékérem ezüst              1994.

„Jávorka Sándor díj"                                1996.

Ismert, országosan, mint Dankó-kutató, 1958-tól kezdve elsőként vett részt a nótaköltő legendamentes életrajzi adatainak felkutatásában. Ebben a könyvében arra törekedett, hogy az istenáldotta, legmagyarabb dalköltőt kortársai mellett (a nagy hármas: Tömörkény, Móra és Juhász Gyula) negyedikként, a klasszikusok sorába emelje.